Köztudott, hogy a krónikus energiahiánnyal küzdő Észak-Korea naperőmű-építésbe való befektetést javasolt egy Nyugati-tengeren található farm Kínának történő hosszú távú bérbeadásának feltételeként. Helyi források szerint a kínai fél nem hajlandó válaszolni.
Szon Hje-min riporter Észak-Koreából tudósít.
Egy phenjani tisztviselő a Free Asia Broadcastingnak a hónap 4-én azt nyilatkozta: „A hónap elején azt javasoltuk Kínának, hogy fektessen be egy naperőmű építésébe ahelyett, hogy bérelne egy farmot Nyugaton.”
A forrás azt mondta: „Ha egy kínai befektető 2,5 milliárd dollárt fektet be egy naperőmű építésébe a nyugati parton, a visszafizetési mód egy nyugati tengeren található farm bérbeadása lesz körülbelül 10 évre, és egy konkrétabb visszafizetési módot a kétoldalú tranzakció lezárása után fognak megvitatni” – tette hozzá.
Ha a koronavírus miatt lezárt határt megnyitják, és Észak-Korea és Kína között teljesen újraindul a kereskedelem, állítólag Észak-Korea átad Kínának egy farmot a Nyugati-tengeren, ahol 10 évig kagylókat és halakat, például kagylókat és angolnákat tenyészthetnek.
Köztudott, hogy Észak-Korea második gazdasági bizottsága naperőművek építésébe való befektetést javasolt Kínának. A befektetési javaslat dokumentumait Phenjanból faxon küldték el egy kínai partnernek, aki egy kínai befektetőhöz (magánszemélyhez) kapcsolódik.
A Kínának benyújtott dokumentumok szerint kiderül, hogy ha Kína 2,5 milliárd dollárt fektet be egy napi 2,5 millió kilowatt villamos energia előállítására képes naperőmű építésébe Észak-Korea nyugati partján, akkor 5000 farmot ad bérbe Észak-Korea nyugati partján.
Észak-Koreában a 2. Gazdasági Bizottság egy olyan szervezet, amely felügyeli a lőszergazdaságot, beleértve a lőszerek tervezését és gyártását is, és amelyet 1993-ban a kabinet alatt Nemzetvédelmi Bizottsággá (jelenleg Államügyi Bizottság) változtattak.
Egy forrás azt mondta: „A Kínának bérbe adni tervezett nyugati-tengeri halfarm Seoncheon-gunból (Észak-Phjongan tartomány), Jeungsan-gunból, Dél-Phjongan tartományból, Gwaksan és Yeomju-gun után ismert.”
Ugyanezen a napon egy észak-phjongan tartományi tisztviselő azt mondta: „Manapság a központi kormányzat keményen dolgozik a külföldi befektetések vonzásán, legyen szó pénzről vagy rizsről, és különféle módszereket javasol a gazdasági nehézségek leküzdésére.”
Ennek megfelelően a kabinet alá tartozó minden egyes kereskedelmi szervezet elősegíti az Oroszországból érkező csempészetet és a Kínából érkező élelmiszer-importot.
A forrás azt mondta: „A legnagyobb projekt közülük a Nyugati-tengeri halgazdaság átadása Kínának, és befektetések vonzása egy naperőmű építéséhez.”
Állítólag az észak-koreai hatóságok átadták a nyugati-tengeri halgazdaságokat kínai kollégáiknak, és lehetővé tették számukra a befektetések vonzását, legyen szó akár a Gazdasági Bizottságról, akár a kabinetgazdaságról, amely az első intézmény, amely külföldi befektetéseket vonz.
Köztudott, hogy Észak-Korea nyugati partra építendő naperőmű-tervét már a koronavírus előtt is megvitatták. Más szóval, azt javasolta, hogy a ritkaföldfém-bánya fejlesztési jogait Kínára ruházzák át, és kínai befektetéseket vonzanak az országba.
Ezzel kapcsolatban az RFA Free Asia Broadcasting arról számolt be, hogy 2019 októberében a Phenjan Kereskedelmi Szervezet (Phenjan Kereskedelmi Szervezet) átruházta Kínára a ritkaföldfém-bányák fejlesztési jogait az Észak-Phjongan tartománybeli Cheolsan-gunban, és azt javasolta Kínának, hogy fektessen be naperőművek építésébe a nyugati partvidék szárazföldjén.
Azonban, még ha Kína meg is szerzi Észak-Korea jogait a ritkaföldfémek fejlesztésére és bányászatára az észak-koreai naperőmű-építési alapokba történő befektetéseiért cserébe, az észak-koreai ritkaföldfémek Kínába hozatala az Észak-Koreával szembeni szankciók megsértését jelenti. Ezért köztudott, hogy a kínai befektetők aggódnak az észak-koreai ritkaföldfém-kereskedelembe történő befektetések kudarca miatt, és így köztudott, hogy az Észak-Korea és Kína közötti ritkaföldfém-kereskedelem körüli befektetési vonzerő még nem alakult ki.
A forrás azt mondta: „A naperőmű-építési beruházások vonzása a ritkaföldfém-kereskedelem révén nem valósult meg az észak-koreai szankciók miatt, ezért a nyugati-tengeri farm, amelyre nem vonatkoznak az észak-koreai szankciók, Kínának való átadásával próbálunk kínai befektetéseket vonzani.”
Eközben a Koreai Köztársaság Nemzeti Statisztikai Hivatala szerint 2018-ban Észak-Korea energiatermelő kapacitása 24,9 milliárd kW volt, ami Dél-Korea kapacitásának egy huszonharmada. A Koreai Energiakutató Intézet azt is feltárta, hogy Észak-Korea egy főre jutó energiatermelése 2019-ben 940 kWh volt, ami mindössze Dél-Korea 8,6%-a és a nem OECD-országok átlagának 40,2%-a, ami nagyon rossz. A problémákat az energiaforrásként szolgáló víz- és hőerőművek elöregedése, valamint a nem hatékony átviteli és elosztó rendszerek jelentik.
Az alternatíva a „természetes energiafejlesztés”. Észak-Korea 2013 augusztusában elfogadta a „Megújuló Energia Törvényt” a megújuló energiaforrások, például a napenergia, a szélenergia és a geotermikus energia fejlesztésére és felhasználására, kimondva, hogy „a természetes energiafejlesztési projekt egy hatalmas projekt, amely pénzt, anyagokat, erőfeszítést és időt igényel”. 2018-ban bejelentettük a „természetes energia közép- és hosszú távú fejlesztési tervét”.
Azóta Észak-Korea továbbra is importál kulcsfontosságú alkatrészeket, például napelemeket Kínából, és napelemeket telepít kereskedelmi létesítményekbe, közlekedési eszközökbe és intézményi vállalatokba az áramtermelés ösztönzése érdekében. A koronavírus-blokád és az Észak-Korea elleni szankciók azonban megakadályozták a naperőművek bővítéséhez szükséges alkatrészek importját, és a naperőmű-technológia fejlesztése is nehézségekbe ütközik – közölték a források.
Közzététel ideje: 2022. szeptember 9.